Hogy a’ hévség alá-felé szivódgyék, mosni kell gyakorta a’ fejét fájlaló embernek lábait, illyen láb-vizzel: fejér-Mákot, fejér-Fűz leveleit és Salátát, főzzenek-meg Vizben, ‘s azzal mossák. Télben, jó a’ Fűzfa és Káposzta torsa hamvából tsináltt párlugban is mosni. Vagy gyenge fűz-ágakat rontsanak-meg, főzzenek láb-vizet véle.
A’ mosás után, reszelly fekete-Retket, Sóval Etzettel gyúrd öszve, ‘s kösd-bé a’ talpait véle.
Mikor annak ideje, ezis jó: A’ szőlő gyenge fáját megtörvén, levét kifatsarván, azzal Árpa lisztből gyúrjanak lágy pogátsát, ‘s kössék a’ fájdalmas részre.
Ha nehéz a’ fő a’ fájás miá, mintha valami terhet hordozna benne, akkor nem kell hivesiteni, hanem melegíteni inkább: mert az nagyobbára a’ hideg phlegmás nedvességektől vagyon. Hasonlóképen ha a’ szél járja és feszíti.
Jó itt: Gyanta olajjal orra allyát, vak-szemeit, és feje lágyát gyakorta kenni. Jó a’ Spikinárdis. Ismét: Gyanta porral gyakran a fejét füstölni.