18 június, 2017
Eperlekvár
A fent megadott mennyiségek viszonyításhoz vannak csupán: meg kell mérni a megtisztított epret, és ha jó érett az eper, 1 kilóhoz fél kiló cukorral számolunk, ha kevésbé érett, vagy nem túl édes, akkor 60 dkg cukor a mérce.
A végül elkészült lekvár mennyiségét ugyanakkor befolyásolhatja az eper eredete/állaga (itt nem feltétlenül az épségről vagy szépségről van szó): tapasztalat szerint a saját kertben nevelt “bio” eperből akár 30-40%-al több lekvár készülhet, mint a piacon vásárolt eperből.
Az epret jól át kell mosni, majd meg kell tisztítani (le kell szedni a zöld csumáját, ha van rajta).
Az epret beletesszük egy fazékba – jó, ha egyúttal kicsit összetörjük vagy daraboljuk – , és feltesszük főni. Segíthet, ha nem direkt lángon van a fazék, különben jobban kell ügyelni, gyakrabban kavargatni, mivel hamar odakaphat az edényhez; ezért lehetőség szerint tegyünk az edény alá valamit (lemezt, stb). Az elején nem kell nagy tűz, hogy engedje ki a levét.
Ha főni kezdett, időnként kavargatva főzzük kb. egy órát, majd hozzátehetjük a cukrot. Ezután már jobban kell figyelni, gyakrabban kavargatni, mert hamar odaég. Nagyjából egy órát főzzük még így, akkor próbát veszünk: egy evőkanállal kiteszünk egy tányérba, ami pár perc alatt meghűl és látszik, mennyire keményedett. Ha már nem folyik, hanem megáll a tányéron, akkor kész van, különben tovább kell főzni (a főzés ideje függ az eper állagától is, mint a bevezetőben említettük, illetve az elérni kívánt keménységtől); nem ritka, hogy akár további 3-4 órát is rotyogtathatjuk, folyamatos kevergetés mellett, a készülő lekvárt.
A főzés ideje lecsökkenthető (és még a kész lekvár színe is “szebb”, élő piros lesz), amennyiben egy adott ponton a már finom, de még folyékony lekvárt zselatin hozzáadásával zselésítjük. Mi nem szoktunk ezzel élni, marad a hosszabb főzési idő és a sötétebb szín a lekvár esetében.
Az elkészült lekvárt még forrón az előzőekben előkészített befőttes üvegekbe (megmosott, teljesen kiszárított “borkánokba”) töltjük. Az üvegeket fedetlenül hagyjuk másnapig, hogy a lekvár benne teljesen kihűljön és bőrt húzzon magára, majd légmentesen lezárjuk őket.
Ha biztosra akarunk menni, akkor a lekvár tetejére szórhatunk egy-egy csipet szalicilt (megakadályozza az erjedést, penészedést) és azután rátenni a tetőt (ebben az esetben fogyasztás előtt le kell venni a lekvár felső rétegét).
One thought on : 1
Én évtizedek óta főzök lekvárokat és Isten ments, hogy fedetlenül hagyjam azokat kihűlni. A fedetlenűl hagyott üvegben mindenféle bacillus telepszik a levegőből a lekvár tetejére. A legbiztosabb módszere a csirátlanitásnak, ami nálam bevált, az a követketkező: a még rotyogó lekvárt bekanalozom az üvegbe, azonnal jó erősen rácsavarom a tetőt és a törlőkendővel körülfogva, mert még nagyon forró, tetejére forditom az üveget. A magas hőmérséklet elpusztit minden bacit a csavaros tetőn is. Ahogy kézzel fogható az üveg, lehet egyenesre állitani. Garantáltan nem lesz penész a lekvár tetején szalicil nélkül sem.