HomeBors

Bors

A fekete bors (Piper nigrum) a trópusokon őshonos cserje, mely fürtökben hozza csonthéjas termését. Az egyik legismertebb és legkeresettebb fűszer – a paprika után a magyar konyha legnagyobb mennyiségben használt fűszere.

A fekete bors a legcsípősebb borsféleség. Egészben, frissen durvára törve, vagy őrölve használjuk.

A bors az indonéziai szigetvilágban vadon élő felfutó, kúszó növény. Ázsiában és Amerikában termesztik. A bors több évig élő lián, egy- vagy kétlaki, szára legfeljebb 15 m, a tövén elfásodik; a hajtások megduzzadt csomóin kapaszkodó léggyökerek nőnek, melyekkel a növény fákhoz vagy más támasztékhoz rögzíti magát. A termése 1 magvú, gömbölyű kis csonthéjas, kb. 5 mm átmérőjűek; héjuk éretlen állapotban zöld, megérve vörös. A termés legnagyobb részét a gömbölyű, világosbarna kőmag alkotja. A termések kocsánytalanok, 50-60-asával zsúfolódnak össze a csüngő füzérekben; égető, aromás ízűek. A csípősséget a piperin alkaloid okozza, amely főleg a csonthéjban található nagyobb mennyiségben.

BorsA bors fajtái

A fekete, zöld, rózsaszínű és a fehér bors tehát ugyanazon a növényen terem. A fűszerbogyók színe attól függ, hogy mennyire éretten szedték le őket. Ennek megfelelően különböző az ízük és különböző a fűszer feldolgozásának módszere is.

A fekete borsot érés előtt szüretelik, mikor a füzérek sárgulni kezdenek, éjszakára állni hagyják, ezalatt megindul benne a fermentáció. Később lehetőleg egyenletes hőmérsékleten szárítják, ami alatt a külső rész megfeketedik, összezsugorodik. Innen a jellegzetes borsmegjelenés.

A fehér bors drágább a fekete borsnál, ezért sok a hamisítás-trükközés (például vegyi úton kifehérítik a fekete borsot). Az igazi fehér borshoz a teljesen érett borsszemet kell betakarítani, mikor már vörösessé válik. Ilyenkor a feketéhez képest sokkal nagyobb a veszteség (a madarak lecsipkedik, s jelentős rész már szüret előtt romlásnak indul) és maga a technológia is bonyolultabb: a szemeket 8-10 napra folyóvízben áztatják, s miután meglazul a külső „gyümölcshús”, kíméletesen eltávolítják a fehér magról. A gyors és teljes száradás határozza meg a minőséget. Mivel a fehér bors csak a termés lehántott kőmagja, kevésbé aromás, mert hiányoznak belőle a héj és a terméshús olajai és gyantaanyagai.

A zöld bors a huszadik század szülötte. Tulajdonképpen éretlen borsszem, melyben „megölik” a feketedést okozó enzimeket (vízben főzik, vagy sós lébe áztatják a borsot, majd gyakran liofilizálják is, avagy sós-ecetes lében kerül forgalomba). Bizonyos helyeken kapható friss zöld bors is: íze friss-gyümölcsös, fanyar-érdekes. A zöldbors a legkevésbé csípős a három közül. Az ázsiai és a francia konyha is előszeretettel használja. Többek között nagyon jól megy salátákhoz, párolt zöldségekhez és különböző mártásokhoz.

A piros bors igazi különlegesség (nem összetévesztendő a rózsaborssal, ami a nem igazi borsok közé tartozik). A már érett borsszemeket szüretelik le, majd leggyakrabban sós-ecetes lében forgalmazzák. Újabban szárított formában is megjelent a piacon. A sajátos szárítási eljárásról azonban a gyártók ma sem nyilatkoznak szívesen; a lényeg az, hogy a szárítás során a „gyümölcshús” nem esik le a szemekről, s megőrzi piros színét.

A bors, mint az étrend része

A középkori konyhákban – a fahéj mellett – a bors is főleg arra szolgált, hogy az ételek avas, romlott ízét elfedje. Olyan drága fűszer volt, hogy fizetőeszközként is elfogadták. Az áru ellenértéke mellett az adót is rendezni lehetett borssal. Ebből az időszakból maradt meg több európai nyelvben is a „borsos ár” kifejezés.

A borsot egészben, finomra őrölve vagy durvára darálva használják ételek pikáns fűszerezésére. Az egészben hagyott borsszemek levegőtől elzárva hűvös és száraz helyen tárolva bármeddig eltarthatók; megőrzik aromájukat. Egész borsot akkor teszünk az ételbe, ha azt sokáig kell főzni: van idő arra, hogy íze, aromája az ételbe kerüljön.

A legtöbbször őrölt borssal ízesítünk különféle ételeket. Minél finomabbra daráljuk a borsot, annál jobban érezhető az aromája. Ha tároljuk, az őrölt bors apránként veszít aromájából, ezért a legjobb, ha csak használat előtt daráljuk meg, vagy a borsdarálóból közvetlenül szórjuk az ételre.

Csípősségének köszönhetően alkalmas gulyások, pácok, húsok ízesítésére, a húsleves nélkülözhetetlen fűszere. Sötét színű ételekhez az erősebb, illatosabb fekete bors, világos ételekhez az enyhébb fehér bors illik.

A bors és egészség

A trópusi Ázsiában a terméseket emésztésjavítóként, gyulladások, reuma, fejfájás és kólika ellen alkalmazzák; nagy adagokban, bambuszsarjakkal vagy gyömbérrel keverve a bors a népi gyógyászatban magzatelhajtó vagy féregűző szernek számít.

Míg az ételekhez hozzáadott só például vízvisszatartási problémákat eredményezhet, a bors vízhajtó hatású: stimulálja a vizeletürítést és az izzadást, így megszabadítja a szervezetet a kártékony méreganyagoktól. Ezáltal pedig segít a máj egészségének megőrzésében is. A fentiek mellett a bors kisebb vágási sérülések esetén is jól jöhet: segít elállítani a vérzést, antibakteriális és antioxidáns tulajdonsága pedig elűzi a baktériumokat és elősegíti a gyógyulást.

A fekete bors serkenti a nyirokrendszer működését, emeli a szervezet hőmérsékletét, ugyanakkor lázcsillapító hatással bír.

Kiváló antioxidáns: a bors más antioxidánsokhoz hasonlóan képes megállítani, ellensúlyozni a szabadgyökök által okozott sérüléseket, így rákmegelőző hatása, de csökkenti a szív- és érrendszeri betegségek, valamint a májbetegségek kialakulásának kockázatát is. A bors hatékonyan védi a szervezetet a középfülgyulladástól és az üszkösödéstől. Nagy segítségnek bizonyulhat sérv, rekedtség, vagy rovarcsípés esetén. E mellett enyhíti a reumatikus fájdalmakat is.

Enyhíti a megfázás tüneteit: A borsban található fitonutriensek segítenek fellazítani a letapadt váladékot, így könnyebben megszabadulhatunk az orrdugulástól. Arcüreg- vagy homloküreg-gyulladás esetén is segítheti a gyógyulást. Emellett antimikrobális tulajdonságú, így a felülfertőződések esélyét is csökkentheti. Öntsünk forró vizet egy lapos tálba, cseppentsünk bele 10 csepp eukaliptusz illóolajat és tegyünk hozzá egy evőkanál fekete borsot. Hajoljunk a tál felé és óvatosan fedjük le a fejünket egy törülközővel. Legalább öt percen keresztül inhaláljunk!

Javítja az étvágyat és az emésztést: A bors stimulálja az ízlelőbimbókat és serkenti a gyomorsav termelődését, ennek köszönhetően javítja az ízlelést, az étvágyat és az emésztést is. A fekete bors rendszeres fogyasztásával küzdhetünk a rossz emésztéssel összefüggő betegségek ellen, mint amilyen például a puffadás, a fokozott gázképződés, a székrekedés. Ha túlettük magunkat, és kellemetlenül érezzük magunkat, esetleg feszül, fáj a hasunk a túl sok gáztól, igyunk egy meg pohár, feketeborssal és őrölt köménnyel ízesített írót. Másik hatékony módszer, ha két evőkanál alap- vagy vivőolajba elkeverünk tíz csepp feketebors-illóolajat, majd ezzel alaposan átmasszírozzuk a hasunkat.

Segít a fogyásban: A borshéj feloldja a zsírsejteket, illetve erősen gátolja új zsírsejtek képződését, gyorsítja az anyagcserét, ezért a borsos, fűszeres ételek kiváló választásnak bizonyulnak, ha meg szeretnénk szabadulni plusz kilóinktól – bármilyen káros mellékhatás nélkül.

Javítja a közérzetet: A hangulatunkra is jó hatással lehet a rendszeres borsfogyasztás. A piperin a szerotonin nevű neurotranszmitter termelődését is serkenti, ez pedig megelőzi a hangulatingadozást. A piperin a béta-endorfinok mennyiségét is növeli, ezeken keresztül pedig tisztább gondolkodást biztosít, megszabadít a szorongástól, az aggodalmaskodástól és a melankóliától.

A fekete bors összetevői

Tápértékadatok 100 gramm fekete borsban:
(1 teáskanál = 2g)
Kalória: 254 kcal
Fehérje: 10.4 g
Szénhidrát: 64.8 g
Zsír: 3.25 g
Rost: 25.3 gramm
Nátrium: 0.044 g


Források:
https://hu.wikipedia.org/
http://terebess.hu/
http://www.blikk.hu/
http://gasztroabc.hu/
http://gastromania.hu/
http://www.biotechusashop.hu/
http://www.mindmegette.hu/
http://filantropikum.com/
http://kaloriabazis.hu/