Konyhasó

A konyhasó (vagy legfőbb összetevőjének kémiai neve után nátrium-klorid/NaCl, nátrium 40% – klór 60%) az egyik legismertebb só a Földön – színtelen, szagtalan, kristályos vegyület. Leggyakoribb felhasználása a tartósítás és az ételízesítés.

A világ só termelésének 93%-a ipari célú felhasználásra kerül (amihez tiszta NaCl-ra van szükség, pl.: mosószerek, tisztítószerek, lakk, műanyaggyártás, stb.), 6%-a az élelmiszeripar számára szükséges, mint olcsó tartósítószer, és csupán 1%-a kerül étkezési sóként az asztalunkra!

Érdekes tulajdonsága, hogy vízoldhatósága nem függ számottevő mértékben a víz hőmérsékletétől. Tehát 90 °C-on alig oldódik jobban, mint 10 °C-on.

A konyhasó fajtái

A konyhasó legtöbbször bányászott (kősó), vagy tengeri só lehet, azonban lényegében valamennyi sóforrásunk tengeri eredetű: a sóbányák rég kiszáradt tengerek üledékét hasznosítják, a tengeri sópárlók viszont frissen állítják elő a konyhasót – a két sóféle kémiai összetétele korántsem azonos, de ez általában mindegy, ugyanis egyik sem kerül elénk megfelelő kémiai kezelés nélkül.

A tengeri sót a tengervíz lepárlásával kapják, mely nem csak nátrium-kloridot tartalmaz, hanem más ásványi anyagokat is (a tengervizek átlagban 3-3,5% oldott sót tartalmaznak, melynek kb. 80%-a NaCl). Ezáltal egészségesebbnek tartják, mivel a túlzott nátrium bevitel káros lehet a szervezet egészségére.

Kősóbányászatra csak olyan rétegek alkalmasak, amelyek legalább 97-98% nátrium-kloridot tartalmaznak. Az ennél alacsonyabb sótartalmú rétegekből a kősót kioldással nyerik. A kioldást a föld alatt végzik, úgy, hogy először vizet szivattyúznak a bányába, majd ha az oldat telített lett, kiszivattyúzzák és bepárolják.

A kereskedelmi minőségű, ipari só körülbelül 2-3% szennyezést tartalmaz, ennél azonban nagyobb tisztaságúra van szükség étkezési, gyógyszerészeti és egyéb kémiai célokra.

Sóból a laikus legfeljebb kétfélét ismer: a durvább-finomabb kősót meg a (természetesen jódozott) tengerit. Pedig akadnak a boltok polcain kifejezetten keresett, ínyenceknek való, kezeletlen sók is, mint a fleur de sel (kb. a só virága), ami a lepárlómedencék vizének tetején csapódik ki (előállítási helyei: Bretagne, mindenekelőtt Guérande, Camargue vagy a portugáliai Algarve). Emellett a séfek nagy becsben tartják a japán Oshima Island Blue-t vagy az angliai Essexben bepárolt Maldon-sót – s akkor még nem beszéltünk az indiai sókról. Ezekhez képest a közönséges konyhasót nem sokra tartják az ínyencek – bár az alapvető tulajdonságokat kétségtelenül ez is hozza: tartósít, vízmegkötő hatású és saját ízén felül felerősíti a többi aromát, egyes kellemetlen ízeket pedig palástolni képes.

Egyre több helyen találkozhatunk úgynevezett csökkentett nátriumtartalmú sóval, melynek a nátriumtartalmát valamilyen más komponenssel helyettesítik, leggyakrabban káliummal. Azok számára, akik nem kívánnak leszokni a sózásról, ez előnyösebb választás lehet. A legelterjedtebb a 30%-kal csökkentett nátriumtartalmú só – ennek az esetében a káliummal történő helyettesítés egészséges emberek számára nem jelent kockázatot, a vesebetegeknek azonban mellőzniük kell.

A só, mint az étrend része

A só életszükséglet (tudta, hogy a könny és a vér, illetve az anyaméhben lévő magzatvíz is 1%-os sóoldat?). A sóhiány szédülést, izomgyengeséget, görcsöket okozhat, de kritikusabb helyzetben apátiához, halálhoz vezethet. Szervezetünknek napi 5-10 g (1-2 teáskanálnyi) sóra van szüksége, de ez is egyénenként változó lehet. Az étkezések során viszont 20-25 g sót fogyasztunk, ez a mennyiség viszont már nem ajánlott – tudni kell, ha az ember nagyobb sóadagot elfogyaszt (15-25 g NaCl), a többlet csak 1-2 nap alatt ürül ki. A túlzott konyhasó-fogyasztás következményei: megterhelt kiválasztó rendszer (vese), vizenyő, ödéma, cellulitisz (narancsbőr), kiszáradás és ráncosodás, reumás megbetegedések, Arthrozis, Artritisz, köszvény, vese és epekő képződés, magas vérnyomás.

Az európai lakosság sóbevitelének 70-75%-a a feldolgozott élelmiszerek fogyasztásából, 10-15 %-a pedig a főzés során hozzáadott sóból, illetve az asztali sózásból adódik.

A kevésbé sós íz megszokásához általában három-négy hét szükséges, ezért túlzott fogyasztás esetén próbáljuk meg fokozatosan csökkenteni a só mennyiségét: tegyük el az asztalról a sószórót, hogy elkerüljük az automatikus, kóstolás nélküli sózást, ugyanakkor főzéskor só helyett használjunk erőteljes ízű, friss fűszernövényeket (például bazsalikomot, majoránnát, kakukkfüvet), illetve ne használjunk egyszerre sót és sót tartalmazó ételízesítőt!

A kereskedelemben többféle típus kapható, melyek az eredet, szemcsefinomság, tisztaság, adalékanyagok tekintetében különbözhetnek egymástól.

A konyhasó összetevői

A minőségi konyhasó adalékanyagokat is tartalmaz; magnézium-karbonátot az összetapadás gátlására, illetve jódot (kálium-jodid vagy kálium-jodát formában) a golyva (lat: struma) illetve egyéb jódhiányos panaszok megelőzésére. (Erre a tengerektől távol eső területeken, így Közép-Európában nagy szükség van, mivel a talajok, így a táplálék is jódban rendkívül szegény.)

Tápértékadatok 100 gramm konyhasóban:
Nátrium: 38 758 mg
Kálium: 8 mg
Vas: 0,3 mg
Magnézium: 1 mg
Kalcium: 24 mg
Kalória: 0 kcal
Koleszterin: 0 mg
Szénhidrát: 0 g
Rost: 0 g
Cukor: 0 g
Fehérje: 0 g

Konyhasó egyéb felhasználása

1.) Izzadtság ellen:
Ha túrázni, futni megyünk, vagy télen, amikor folyamatosan zárt cipőt kell hordanunk, beleizzadhat a lábunk. A só képes felszívni a nedvességet, ezért tegyél egy kis zsákba vagy papír zsebkendőbe egy kis sót és tedd a cipődbe egy éjszakára. Reggelre nyoma se lesz az izzadtságnak és kellemetlen szagnak!

2.) Fogkefék fertőtlenítésére:
Sokan nem tudják, de az új fogkeféket is fertőtleníteni kell! Erre jó megoldás lehet a só: áztasd az új fogkefédet sóba, majd alaposan öblítsd ki. Ha tovább szeretnéd használni a fogkeféd, később megismételheted a fertőtlenítést, de 3 hónap után már mindenképp cseréld le!

3.) Illatosító:
Konyhasóból illatosítót is készíthetsz, ugyanis a só remekül beszívja és magában tartja az illatokat. Annyi a dolgod, hogy a sót összekevered morzsolt levendulával, mentával vagy amilyen illatot szeretnél, majd ezt elhelyezed egy kis üvegben és a megfelelő helyre teszed. Fürdőszobába, zárt helyiségekbe is jó választás, de egy dekoratívabb üvegben elhelyezve akár még a nappaliba is kiteheted!

4.) Súrolószer:
Mivel a só apró szemcsés, remek súrolószert készíthetsz belőle. Mindössze csak egy kis sóra és nedves szivacsra vagy törlőkendőre van szükséged és máris elkezdheted a gáztűzhely vagy az odaégett foltok letisztítását. Ha makacs foltokkal van dolgod, használhatsz víz helyett citromlevet is, az ugyanis a zsírt és vízkövet is oldja!

---